Közpolitikai intézet az alkotmányosság védelmében

Eötvös Károly Intézet

Eötvös Károly Intézet

A Kúria sajtótájékoztatója, ami a sajtószabadságot vitatja

2015. január 28. - Eötvös Károly Közpolitikai Intézet

Az intézkedő rendőrök arcképmásának főszabály szerinti szabad közzétételét néhány hónapja az Alkotmánybíróság döntése [28/2014. (IX. 29.) AB határozat tette lehetővé. A határozat az Index egyik cikke kapcsán született meg. Az eljárásban az EKINT az Index ügyvédjével együttműködve nyújtott jogi képviseletet a hírportálnak. (Az alkotmánybírósági indítvány itt, a határozat elemzése itt olvasható.) Egészen tegnapig hatályban maradt viszont a Kúria ennek ellentmondó jogegységi határozata. Bár tegnap a Kúria ezt felülvizsgálta, könnyen meglehet, hogy a jövőben kevesebb kitakarás nélküli rendőrfotót látunk majd a sajtóban.

Sajtószabadság az ítélkezés útvesztőjében

Korábban a sajtóban felismerhetően bemutatott rendőrök alappal bízhattak abban, hogy ha bírósághoz fordulnak, személyiségi jogaik sérelmére hivatkozva pénzbeli elégtételre is számíthatnak. Ezt a gyakorlatot 2012-ben a Kúria a bíróságokra kötelező jogegységi határozattal erősítette meg. Mivel az AB elé vitt konkrét ügyben ezt a jogegységi döntést nem alkalmazták, tehát pusztán eljárási okokból, annak kötelező erejét az AB határozata nem érinthette. Ennek ellenére már ekkor nyilvánvaló volt: az alkotmányosság tisztelete megkívánja, hogy a Kúria a jogegységi határozatát maga helyezze hatályon kívül.

A Kúria ezzel szemben hosszú ideig bizonytalan jogi helyzetet tartott fenn. 2014. októberi közleménye szerint a jogegységi határozat alkalmazását felfüggesztették ugyan, de csak az új polgári törvénykönyv hatályba lépését követő, azaz 2014. március 15-e után készült és közölt képekre vonatkozóan, a korábbi ügyekre ez nem vonatkozott. Az EKINT már ekkor hangot adott aggodalmának: levélben kértük a Kúria elnökét, hogy annak megelőzése érdekében, hogy további alapjogsértő ítéletek szülessenek, az alaptörvény-sértő jogegységi határozatot, függetlenül az új polgári törvénykönyv miatt szükségessé vált felülvizsgálattól, minél hamarabb helyezzék hatályon kívül.

Erre ugyan tegnap (2015. január 26-án) sor került, azonban az EKINT még mindig aggódik. (A jogegységi határozat szövege csak később lesz elérhető.) Míg a sajtószabadságnak elkötelezett sajtó nagy része lelkesen üdvözli a Kúria döntését, amellyel reményeik szerint tisztázza az eddig fennállt bizonytalan jogi helyzetet, mi úgy látjuk: a bizonytalanság éppen hogy fokozódott, ami további alapjogsérelmek forrása lehet.

A Kúria sajtótitkárságának január 26-i közleménye szerint: „A közügyek szabad vitathatóságának kitüntetett célja érdekében a közhatalom birtokában fellépő, szolgálatot teljesítő személy személyiségi jogvédelme mércéjének kimunkálásakor a bírói gyakorlat nem hagyhatja figyelmen kívül az AB határozatban rögzített alapjogi összefüggéseket.” Ugyanakkor a Kúria szóvivőjének ugyanezen a napon elhangzott nyilatkozata óvatosságra int. A sajtótudósítások alapján szerinte ugyanis továbbra is ki kell takarni a rendőrök arcát amennyiben nem nagy közérdeklődésre számot tartó rendezvényen teljesítenek szolgálatot. Mint ugyancsak elmondta, a jogegységi döntés után sincs egyértelmű jogi helyzet az intézkedő rendőrök sajtófotózása ügyében.

Pedig valójában nyílegyenes út vezet az alkotmányos megoldáshoz

Az Alkotmánybíróság tavalyi határozata az Index hírportál alkotmányjogi panasza alapján született. A pervesztes Index a panasszal a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét támadta meg, amelyben a bíróság elmarasztalta a hírportált rendőrfotók közzétételéért. Az alkotmányjogi panaszeljárás sajátossága, hogy az Alkotmánybíróság döntése közvetlenül csak a megtámadott bírósági ítéletet érintheti, az AB csak a Fővárosi Ítélőtábla marasztaló döntését semmisítette meg, és ezzel orvosolta az Indexet ért alapjogsérelmet.

Az alkotmányjogi panasz azonban nem csak így hat a bírósági ítélkezésre. Az Alkotmánybíróság, amikor a megtámadott ítéletről szóló döntését megindokolja, azon túlmutató érveket és elveket is megfogalmaz. Ebben az ügyben nem csak az adott esetre nézve döntötte el, hogy közzétehető volt-e a rendőrökről készült felvétel, hanem általános iránymutatást is adott arról, mi a helyes egyensúly a sajtószabadság és a rendőrök személyiségi jogai között. Ezt pedig a bíróságoknak más rendőrképmás-ügyekben is alkalmazniuk kell, így biztosíthatják, hogy ítéletükkel ne okozzanak a beperelt újságoknak, híradóknak újabb alapjogsérelmet.

Az ilyen általános alkotmánybírósági iránymutatások néha valóban azt igénylik, hogy az egyes ügyekben ítélkező bíróságok tovább értelmezzék azokat, kibontsák az AB által megfogalmazott elveket. Ebben az esetben azonban erre szinte nincs szükség. Az AB így fogalmazott: „Rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül.” [43. pont] Szűk körű kivételként említi a megsérült rendőr szenvedéseinek bemutatását [44. pont].

Az alkotmánybírósági iránymutatás alkotmányos olvasata egyértelmű:

A szolgálatot teljesítő rendőr a közhatalom gyakorolója, az állami erőszakmonopólium megtestesítője. Ha a sajtó erről tudósít, akár szóban, akár képfelvételekkel, az állam működését ellenőrzi és tárja a nyilvánosság elé. Az állam működésének átláthatósága és az állam elszámoltathatósága minden esetben közügy, ami a társadalom legszélesebb nyilvánosságára tartozik.

Amikor  a rendőr ezt a hivatást választja, és felruházzák a erőszak alkalmazásának jogával is, vállalja az ellenőrizhetőséget is. Nagyon ritka eset, amikor egy képfelvétel a rendőrt emberi mivoltában érinti, sérti, és ezért nem közölhető.

Jobb a békesség?

A Kúria sajtószóvivőjének fentebb idézett nyilatkozat természetesen nem rendelkezik jogi kötelező erővel, de nagyon is lehet dermesztő hatása. A szankció lehetősége, amit a nyilatkozat sugall, elriaszthatja az újságírókat a sajtószabadság gyakorlásától. A bizonytalan jogi helyzetben egy médiavállalkozás számára racionális magatartás a perek jelentette költségek minimalizálása, vagyis a veszélykerülés: a rendőrökről készült felvételek felismerhetetlenné tétele. Mindez tehát könnyen azzal a következménnyel járhat, hogy az írott és az elektronikus sajtóban a „Jobb a békesség!” elve alapján továbbra sem közlik az állam nevében intézkedő, így közhatalmat gyakorló rendőrök arcképét.

Immár „nyilvánvalóan okafogyott” az Alkotmánybírósághoz fordulni

Az Alkotmánybíróság nem vizsgálja a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szabályait

Az Alkotmánybíróság ma megszüntette eljárását a tényleges életfogytiglan szabályozásának alkotmányosságát vitató indítvány kapcsán. A testület arra hivatkozva nem folytatott érdemi vizsgálatot, hogy szerintük „lényegesen módosult az indítvány benyújtásakor fennállt az a jogi helyzet, amely az indítványra okot adott.” Azt viszont nem tudjuk meg, milyen indokok miatt jutott erre a következtetésre a testület.

Lévay Miklós és Kiss László különvéleménye megint helyesen mutat rá, hogy az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett volna az új jogi helyzetet, mivel a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés még mindig kiszabható büntetés. Ráadásul az indítvány benyújtásának időpontjához képest új helyzetet jelent az is, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Magyarországot a Magyar ügyben, amiért a tényleges életfogytiglan szabályozása bizonyos esetben teljesen kizárja a későbbi szabadulás lehetőségét. A strasbourgi bíróság szerint ezért sérül az elítélt reményhez való joga, és a büntetés nem tesz eleget az Egyezménybe foglalt kínzás valamint az embertelen, megalázó büntetés tilalmának sem.

A strasbourgi döntés miatt a kormány annyit változtatott a magyar szabályokon, hogy negyven év elteltével elnöki kegyelmet kaphat a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt. Az új jogi megoldás – amit az Alkotmánybíróság nem vizsgált meg – Czine Ágnes párhuzamos véleménye szerint sem felel meg az Emberi Jogi Egyezménynek, mert a kegyelmi döntést megalapozó indokok nem nyilvánosak, és az EJEB gyakorlata szerint már huszonöt év után kellene a szabadságvesztés további fenntartásának indokoltságáról dönteni.

Az Alkotmánybíróság mai döntésével nem először bizonyította, hogy jogvédelmi funkciójának nem képes eleget tenni. Ezek után talán kimondhatjuk, hogy az egypárti bírókkal teli Alkotmánybírósághoz fordulni eléggé értelmetlen, azaz a testület szóhasználatával élve „nyilvánvalóan okafogyottá” vált.

Levél a zöld Áder Jánosnak

A napelemek és a jövő nemzedékek képviselete a NER-ben

Az Eötvös Károly Intézet levele válaszul Áder Jánosnak, a napelemekre kivetett környezetvédelmi termékdíj ügyében tett megszólalására.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

2015. január 14-én, tegnap, Ön nyílt levélben kifogásolta a napelemek brutális termékdíjáról szóló Ön által aláírt és kihirdetett salátatörvényt.

Most mi is írunk Önnek. Mindenekelőtt szeretnénk biztosítani arról, hogy tiszteletreméltó gesztusként értékeljük, hogy elismeri az ügyben személyes felelősségét, tévedését.

Ugyanakkor felhívjuk figyelmét a levelében található több tárgyi és tartalmi tévedés közül egy számunkra is fontos részletre. Úgy fogalmaz, hogy „(h)ibázott a környezetvédelemért felelős ombudsman, mert nem jelezte időben a korrekció szükségességét”. Ön ezzel nem létező személyt bírál, ugyanis a Nemzeti Együttműködés Rendszere más ombudsman intézményekkel együtt megszüntette a környezetvédelemért felelős ombudsman intézményét is. A helyén működő helyettesnek - a neve most nem jut eszünkbe - önálló intézkedésre, így a jogszabálytervezetek bírálatára sincs joga. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében alkotmányos ellensúlyt, független működést általában sem érdemes keresnie.

Budapest, 2015. január 15.
Tisztelettel:
Eötvös Károly Közpolitikai Intézet

Levél a zöld Áder Jánosnak

A napelemek és a jövő nemzedékek képviselete a NER-ben

Az Eötvös Károly Intézet levele válaszul Áder Jánosnak, a napelemekre kivetett környezetvédelmi termékdíj ügyében tett megszólalására.

 

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

2015. január 14-én, tegnap, Ön nyílt levélben kifogásolta a napelemek brutális termékdíjáról szóló Ön által aláírt és kihirdetett salátatörvényt.

Most mi is írunk Önnek. Mindenekelőtt szeretnénk biztosítani arról, hogy tiszteletreméltó gesztusként értékeljük, hogy elismeri az ügyben személyes felelősségét, tévedését.

Ugyanakkor felhívjuk figyelmét a levelében található több tárgyi és tartalmi tévedés közül egy számunkra is fontos részletre. Úgy fogalmaz, hogy „(h)ibázott a környezetvédelemért felelős ombudsman, mert nem jelezte időben a korrekció szükségességét”. Ön ezzel nem létező személyt bírál, ugyanis a Nemzeti Együttműködés Rendszere más ombudsman intézményekkel együtt megszüntette a környezetvédelemért felelős ombudsman intézményét is. A helyén működő helyettesnek - a neve most nem jut eszünkbe - önálló intézkedésre, így a jogszabálytervezetek bírálatára sincs joga. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében alkotmányos ellensúlyt, független működést általában sem érdemes keresnie.

Budapest, 2015. január 15.

 

 

Tisztelettel:
Eötvös Károly Közpolitikai Intézet
(Kép:keh.hu)

Az alkotmányoskodástól a hatalmaskodásig - avagy a devizahitel döntés

A tizenöt tagú testületből ma már csak négyen vannak akik nem „egypárti” alkotmánybírók, tehát akiket a korábbi, a parlamenti pártok konszenzusára épülő szabályok szerint jelöltek. Az új összetételű testületnek ez az első jelentős döntése.

Az Alkotmánybíróság eljárását azok a fővárosi törvényszéki bírák kezdeményezték, akik felfüggesztették eljárásukat, mert úgy ítélték meg, hogy a devizahitelesek helyzetét rendező törvény alaptörvény-ellenes. A 2014 júliusában elfogadott törvény többek között azzal akarja segíteni a devizahiteleseket, hogy felállít egy vélelmet. Vélelmezi, hogy tisztességtelen minden egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés, és így semmisek azok a szerződések, amelyek ilyet tartalmaznak. A törvény hét pontban meghatározza azt is, hogy mi jellemzi az ilyen tisztességtelen kikötéseket. A pénzintézeteknek a magyar államot perelve volt lehetőségük megdönteni ezt a vélelmet. Ha nem sikerült – ahogy eddig csak részleges pernyertességre volt példa – akkor a pénzintézet által kötött összes ilyen szerződés semmissé vált.

Az indítványozók szerint a törvény alkotmányellenes, mert sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, a jogállamiságot, a jogbiztonságot, a tisztességes eljáráshoz és vállalkozáshoz való jogot, illetve a szerződési szabadságot. Az Alkotmánybíróság nyolcvan oldalas határozatában azonban a törvény egyetlen rendelkezését sem találta aggályosnak, jóllehet több rendelkezése is alaptörvény-ellenes. Továbbá olyan megállapításokat tett, amelyek a jövőre nézve a valódi alkotmánybíráskodás végét vetíti előre.

1. A testület szerint fel sem merül, hogy tiltott visszaható hatályú jogalkotásról lenne szó, mivel a törvény nem alkot új szabályokat, csupán a tisztességtelen kikötéseket elemző polgári jogegységi határozatban foglaltakat önti törvényi formába. A polgári jogegységi határozat funkciója azonban az, hogy a bíróságok egységes ítélkezési gyakorlatát biztosítsa, tehát a jogszabályok értelmezéséhez nyújt támpontokat. Nem normatív igénnyel lép fel, mint egy törvény. A különvéleményt megfogalmazó bírák szerint viszont tiltott visszaható hatályú jogalkotásról van szó. Kiss László és Lévay Miklós szerint a tisztességtelenség fogalmát olyan új, konkrét tartalommal szabályozza a törvény, ami a korábbi jogszabályokban nem jelent meg. Paczolay Péter azt emelte ki, hogy a törvényben meghatározott kritériumok nem csak a jogegységi határozatban foglaltakat tartalmazzák, hanem a jogegységi határozat törvényhozói értelmezését jelenítik meg.

2. A törvény sérti a bírói függetlenséget, mert nem biztosítja a bírák számára a függetlenségük kiteljesítéséhez szükséges eszköztárat. A törvény korlátozza a bizonyítást, ami miatt a bíró nem hozhat megalapozott döntést. A törvény a tisztességtelenség megállapítása körében kizár minden, a hét kritérium vizsgálatán kívüli eszközt, leszűkítve ezzel a bíró mérlegelési jogát. [Lévay különvéleménye] Ezzel szemben a többség elintézte annyival a bírói függetlenség sérelmének vizsgálatát, hogy a bíró a törvényeknek alávetve, azoknak megfelelően köteles dönteni, ezért a bírói függetlenség nem jelentheti a jogszabályoktól való függetlenséget. Ezzel az Alkotmánybíróság nem kevesebbet állít, mint hogy bármilyen tartalmú is egy törvény, az nem sértheti a bírák függetlenségét, mert törvény. Ez a logikailag is téves érvelés nem nevezhető alkotmánybíráskodásnak.

3. Az Alkotmánybíróság szerint a rendkívül rövid határidők ellenére a törvény biztosítja az elegendő felkészülési időt. A testület döntése tartalmában helytelen, de ennél is fontosabb, hogy az alkalmazott érvelés elfogadhatatlan. A határozat szerint a korábbi gyakorlat értelemében a jogszabály kihirdetésétől kell számítani a felkészülési időt, de ettől mégis eltér tekintettel arra, hogy

a társadalom nagy részét érintő és kiemelkedő súlyú nemzetgazdasági és szociális problémáról van szó.

Az Alkotmánybíróság szerint az Országgyűlés e tárgyú jogalkotói szándéka nem volt előzmény nélküli, emiatt a pénzintézeteknek bőven volt felkészülési idejük. Úgy tűnik jobb, ha innentől kezdve minden jogalany – hogy legyen ideje felkészülni – a benyújtott törvényjavaslatok tanulmányozásával kezdi a napját, mert az Alkotmánybíróság mostantól nem a jogot tekinti jognak, hanem a törvény embrióját is. Kiss László különvéleményében figyelmeztetett arra, hogy nem adhatók fel a jogállamiság, az alkotmányosság kritériumai például a gazdasági körülmények megnehezülése folytán, mert egy alkotmánynak rendkívüli időszakokban is „garantálnia kell azt, amit ígért.”

Az ügy előadó bírája Lenkovics Barnabás volt, aki „régi” bíró a testületben, de az utóbbi időszakban gyakran az „egypárti” bírókkal szavazott. Lenkovics azt a módszert alkalmazta, hogy hosszasan idézett a korábbi határozatokból és jogdogmatikai kérdéseket fejtegetett, de az indítványozók érveire alig reagált. A hosszú elvi felvezetések után rendre érvelés nélkül elutasította a kérelmeket, elbagatellizálva a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességét. Nagyon úgy tűnik, hogy az alkotmányosság megmaradt utolsó hírmondóit, az ottfelejtett három bírót leszámítva semmi jóra nem számíthatunk. Lett volna pedig alkotmányos megoldás, amit a Kormánynak ebben az ügyben sem sikerült megtalálnia. Viszont a hibát az Alkotmánybíróságnak sikerült jóváhagynia.

Kép: http://ecostepword.com/.

A rendőrök arcát még mindig kitakarják a sajtóban

Hiába mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy a rendőrök arcát meg lehet mutatni a sajtóban, még mindig nagyon sok képen takarják ki őket. Megnéztük, hogy hogyan néz ki ez pontosan, végignéztük az internetadó elleni tüntetésekről szóló képeket, videókat és teljes káoszt találtunk: többnyire kitakarják, néhol megmutatják a rendőröket. Ennek oka lehet, hogy az alkotmánybírósági döntés nem volt elég egyértelmű és a Kúria beszéde is kétértelmű, a végeredmény pedig az, hogy akár egy cikken belül van kitakart és ki nem takart rendőrarc!

Tovább

Hazudott a helyettes államtitkár, Majtényi László sosem támadta a norvégos civileket

Csepreghy Nándor a miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára az ATV Hírvita című műsorában azt mondta, hogy Majtényi László, az EKINT elnöke, volt adatvédelmi biztos a Klubrádiónak adott nyilatkozatában a kormány kritikáival összhangban kritizálta a Norvég Civil Alap forrásait kezelő Ökotárs Alapítvány pénzosztási gyakorlatát.

Majtényi László ezzel szemben következetesen kiállt a kormányzat által koncepciós eljárásban zaklatott civil szervezetek védelmében és a Klubrádiónak sem tett soha olyan nyilatkozatot, amelyben az Ökotárs Alapítvány pénzosztási gyakorlatát a kormánnyal egyetértve kritizálta volna.

51000.jpg

Tovább

Meleg zokni vagy büdös zokni botrány 2.0 – a Századvég minisztériumi milliárdjai

A magyar állam közpénzek feletti ádáz ellenőre a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal büntető feljelentéseket tett, mert a norvég adófizetők pénzén valakik szerinte szabálytalanul egyebek mellett szendvicset, sült krumplit, sőt – hol élünk? - meleg zoknit is vásároltak. Ez a (norvég) közpénzügyi keménykedés azért érdekes, nekünk is arról jutott most eszünkbe, mert Mellár Tamás közgazdász 2014. október 31-én a Századvégről úgy nyilatkozott, hogy a cég kutatási igazgatói megbízásából azért távozott, „mert számomra kiderült, hogy az egész műhely csak egy pénzmosoda.”

 

Tovább

Addig nyújtózkodj… Jegyzet az alkotmánybírók számára biztosítandó mozgás- és légtér mértékéről

Az Alkotmánybíróság a héten kimondta, hogy a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló rendelet nem egyértelműen szabályozta a zárkák minimális méretét, ezért a rendelkezést jövő március 31-ei hatállyal megsemmisítette. A döntésből és az ahhoz csatolt különvéleményekből azonban nem csupán a fogvatartottak, hanem az alkotmánybírák rendelkezésére álló mozgástér méretére nézve is izgalmas következtetések vonhatók le.

tumblr_ne9h2ipqa11te7jkbo1_1280.jpg

Tovább

Alkotmányjogi és közpolitikai blogot indít az Eötvös Károly Intézet!

A jogállami és demokratikus értékek mellett elkötelezett Eötvös Károly Intézet mostantól blogon is beszámol a tevékenységéről. A következő témakörökben fogunk ezen a felületen megszólalni:

  • alkotmánybírósági döntések, fontos ítéletek és más dokumentumok közérthető ismertetése és elemzése,
  • jogállami nézőpontból született vélemények, publicisztikák a közélet aktuális eseményeiről és
  • az Intézet munkásságának ismertetése.

Az Eötvös Károly Intézet 2003 óta hosszútávú kutatások, szabályozási javaslatok és nyilvános állásfoglalások elkészítésével dolgozik az alkotmányosság és az egyéni jogok szabadelvű felfogásának védelmén, valamint a szolidaritáson alapuló politikai kultúra megteremtésén. Bővebben az ekint.org oldalon.

Az EKINT korábban is foglalkozott alkotmánybírósági döntések elemzésével, ezek itt érhetőek el.

Az Intézet közleményei pedig az ekint.org honlapon érhetőek el.

10635734_741215482580979_9177748142078706715_n.jpg

 

süti beállítások módosítása