Egy valós és egy fiktív iskolai feladatról számolt be az Index hírportál, amelyekben középiskolásoknak kellett fogalmazást készíteniük a menekültüggyel kapcsolatban. A hírportál komoly fenntartással állt a feladatok témaválasztásához. A fiktív feladat egy érettségi mintafeladatsorban a migrációról, Ferenc pápa migrációval kapcsolatos álláspontjáról szóló véleményalkotásra hív fel. A másik hírben – amit a középiskola egyébként cáfolt – pedig arról írtak, hogy egy gimnáziumban a diákoknak sajátos műfajban kellett a „migránsokról” írniuk.
A kérdésekkel kapcsolatos fő aggályt láthatóan az jelenti, hogy a válaszokban a diákoknak „aktuális politikai témát”, tudniillik a menekült-/migránsügyet kellene tárgyalniuk, mégpedig úgy, hogy véleményük szükségképpen kifejezésre jut. A második hír egy érintett szülő panaszán alapult, aki érthető módon valószínűleg félti a gyerekét attól, hogy véleményével kihívhatja maga ellen az ellenkező állásponton lévő tanárt. Ha ez megtörténhet, az nyilvánvalóan felveti a diákok (és szüleik) jogai, sőt: alkotmányos alapjogai sérelmének lehetőségét.
De mit is követelnek a gyerekek és szüleik alkotmányos alapjogai? Egyrészről azt, hogy az iskola támogassa a gyerekeket – akik hamarosan szavazati joggal rendelkező választópolgárok lesznek – abban, hogy a demokratikus értékek iránt elkötelezett, önálló, felelős véleményalkotásra képes állampolgárokká váljanak. Ennek pedig éppen nem tilos, hanem elengedhetetlen eszköze, hogy akár aktuális politikai témákat, vagyis közügyeinket megtárgyalják, feldolgozzák az iskolában. (Fontos kiemelni, hogy politika alatt nem pártpolitikát értünk. Politika például a hajléktalan emberek helyzetének javítása, vagy az, hogy miért fontos a választásokon való részvétel.) Persze ebből az is következik, hogy bármilyen közügy megtárgyalásának csak olyan formában lehet helye az iskolában, hogy a demokráciára nevelés céljait szolgálja. Alsó tagozatos tollbamondásra például biztosan megengedhetetlen az a migrációs témájú újsághír, ami viszont elfogadható vitaindító szöveg lehet végzős gimnazisták számára.
Másrészt semmilyen iskolai feladat sem sértheti a gyerekek (és szüleik) vélemény- vagy lelkiismereti szabadságát. Ha (akárcsak vélt) elvárások vagy retorziótól, rosszabb osztályzattól való félelem befolyásolja a gyerekek véleményét, vagy ha nincs meg a tényleges szabadságuk arra, hogy az állásfoglalástól tartózkodjanak, akkor alapvető jogaik sérelmet szenvednek. A korábbi közoktatási törvény kifejezetten ki is mondta, hogy a tanuló nem késztethető lelkiismereti, világnézeti, politikai meggyőződésének megvallására, megtagadására, és nem érheti őt hátrány világnézeti, lelkiismereti, politikai meggyőződése miatt. Bár ez a tilalom már nem szerepel a köznevelési törvényben, az oktatási szereplők alapjogaiból továbbra is levezethető. Az iskolai pártpolitizálás pedig, a hatályos köznevelési törvény értelmében is, abszolút tiltott.
Feladható-e mindezek alapján menekültüggyel kapcsolatos feladat? A pártpolitika tilalmából biztosan nem következik, hogy nem szabad ilyen feladatot adni. Hacsak maga a feladat (tanár) nem tereli erre a diákokat, ez csak épp annyira pártpolitika, mint bármilyen közügy – amelyről a pártok persze ugyanúgy mondanak valamit. Ha ez az aggály elbátortalanítja a tanárokat a kérdés megtárgyalásától, akkor a demokratikus nevelésnek esélye sincs a közoktatásban.
Ahogyan a Történelemtanárok 25. Országos Konferenciája állást foglalt, a menekültkérdésben az iskolák feladata elsősorban a hiteles, tényszerű ismeretek átadása, de az attitűdök formálása is. A pedagógusok nem zárkózhatnak el attól, hogy erről beszéljenek diákjaikkal, sőt éppen hogy felelősségük van ebben. Nemhogy kevésbé, hanem többet és jobban kellene foglalkozni a menekültkérdéssel az iskoláknak is. A migránsokról szóló fogalmazást állítólag feladó tanár azonban, szomorú, éppen azzal védekezett (akár igaz, akár nem), hogy mivel tartózkodik minden politikai kérdés morálisan elfogadhatatlan megítélésétől, a migránshelyzet sem képezte semmilyen általa kiadott feladat tárgyát.
A szülők és diákok természetesen joggal félnek ezektől a feladatoktól, mivel kénytelenek felfedni világnézeti, politikai meggyőződésüket. Tarthatnak attól, hogyan értékelik a feladatok megoldását, milyen következményekkel kell szembenézniük. A kormányzat, az iskolák fenntartója, ugyanis hónapok óta határozottan üzen arról, mi a követendő álláspont a menekültüggyel kapcsolatban. Súlyosbítja a helyzetet, ha a pedagógus vagy a feladat is elvárja ugyanezt. Az érettségi mintafeladat szóhasználata pedig üzen: nem szerepel benne a menekült szó, helyette gazdasági válságtól sújtott rétegekről és migránsokról, bevándorlókról beszél.
A javítókulcs persze leszögezi, hogy az értékelés eredménye nem függhet sem a válaszadó, sem az értékelő világnézetétől, erkölcsi vagy vallási nézeteitől. De egy emelt szintű érettségi vizsgán, az egyik legfontosabb értékelési helyzetben, egy puszta deklarációt alappal érezhetünk elégtelen garanciának. Végül ott a kitétel a javítókulcsban, amelynek értelmében az Alaptörvény értékeivel szembenálló nézetek kivételt jelentenek a fentiek alól. Mindez helyes is lehet közös alkotmányos alapértékeink (demokrácia, emberi jogok stb.) tekintetében. De vajon hogyan kell értelmeznünk azon nézetek vonatkozásában, amelyek a muszlim menekülők befogadásáról szólnak, miközben a magyar Alaptörvény a kereszténységnek tulajdonít nemzetmegtartó szerepet (ld. Nemzeti Hitvallás), a miniszterelnök pedig a keresztény Európa védelmét tűzi célul? (Nem lenne más akkor sem a helyzet, ha a családról kellene esszét írni az Alaptörvény család-fogalma, vagy a vallási közösségekről az alaptörvényi egyház-fogalom mellett.)
Adjunk-e fel tehát menekültüggyel kapcsolatos feladatot? Számba véve a fenti fenntartásokat és kikötéseket, menekültügyben csak olyan iskolai feladat engedhető meg, amely nem közvetít pártpolitikai véleményt és nem késztet pártpolitikai állásfoglalásra, amely elkötelezett közös európai értékeink – a demokrácia és az emberi jogok – iránt, de ideológiai elköteleződést nem vár el (olyat sem, amelynek akár van alapja az Alaptörvényben). Csak olyan diákokat szólíthat meg, akik életkoruknál fogva képesek a kérdés megvitatására, és őket tárgyilagos információval is ellátja a menekültügyről és a kapcsolódó társadalmi, történelmi témákról. Mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy szabadon, a következményektől való félelemtől mentesen kifejthesse véleményét, de akár személyes világnézeti-politikai állásfoglalás nélkül is teljesíthesse a feladatot; annak tartalmához értékelést nem kapcsol.
De vajon 2015 őszén teljesíthetők-e ezek a feltételek? Ideáltipikusan világnézetileg semleges államban, ahol az alkotmány ideológiailag nem terhelt, hanem a sokszínű társadalom közös értékeit védelmezi, ahol tehát a vélemények és eszmék szabadon versengenek, ahol ezekből következően a közoktatás autonóm, a különböző nézetű polgárok adóján fenntartott iskola pedig világnézetileg nem elkötelezett, ott a morális dilemmák akkor is megvitathatók, ha a lehetséges válaszok politikai szempontból megosztóak.
Ahol viszont a politikai igazodás kényszere akár a tanárt, akár az iskolát, akár pedig a diákokat és szüleiket a véleményük kinyilvánításában megfontolásokra késztetheti, ezeket a kérdéseket annak ellenére jobb mellőzni, hogy az ilyen feladatok kedvező körülmények között, a szabad vitát elősegítve, a diákok politikai szocializációjára éppen jó hatással is lehetne. Ezzel itt és most megóvhatjuk a gyerekeket számos jogsérelemtől, de nem lehet ugyanez a válasz hosszútávon, lemondva arról, hogy az iskola felelős véleményalkotásra képes állampolgárokat neveljen.
Az iskola és politika kapcsolatáról bővebben: http://iskolaespolitika.hu/
Kép: dunaujvaros.com
