A magyar állam közpénzek feletti ádáz ellenőre a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal büntető feljelentéseket tett, mert a norvég adófizetők pénzén valakik szerinte szabálytalanul egyebek mellett szendvicset, sült krumplit, sőt – hol élünk? - meleg zoknit is vásároltak. Ez a (norvég) közpénzügyi keménykedés azért érdekes, nekünk is arról jutott most eszünkbe, mert Mellár Tamás közgazdász 2014. október 31-én a Századvégről úgy nyilatkozott, hogy a cég kutatási igazgatói megbízásából azért távozott, „mert számomra kiderült, hogy az egész műhely csak egy pénzmosoda.”
A Századvég sem maradt adós a válasszal, Keresztes Péter kommunikációs igazgató kijelentette, hogy ezt a „… hazugságot a leghatározottabban visszautasítja”, Mellár Tamás ellen pedig „haladéktalanul polgári peres eljárást indít”. Továbbá „a Századvég Gazdaságkutató Zrt. minden esetben a jogszabályoknak és a szerződéses kötelezettségeinek megfelelően végzi a munkáját”. Hozzátette még, hogy a megvádolt Századvég „egyetlen minisztérium részéről sem rendelkezett megbízással”.
Furcsa érzéssel olvastuk a kommunikációs igazgató nyilatkozatát, mert jól emlékszünk arra, hogy még 2012 nyarán, noha pénzmosodát éppen nem emlegettünk – de közpolitikai intézet lévén magunk is szoktunk közpolitikai tanulmányokat írni, ismerjük annak módjait. Szöget ütött a fejünkben, hogy miként lehet a vasár- és ünnepnapokat is ideszámítva napi közel tízmillió forintért tanulmányokat írni és tanácsokat osztani, ezért még 2012 júniusában közérdekű adatkéréssel fordultunk a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz. Miután pedig adatkérésünket elutasították, a TASZ-szal együttműködve, pert is indítottunk. A pert ugyan nem nyertük meg, ezért a magyar adófizetők pénzéből előállított tanulmányokat sajnos nem vehettük kézbe, mivel a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium azt állította, hogy az általa megrendelt elemzéseket nem a minisztérium kezeli(!), így kiadásukra nem kötelezhető. Azt viszont, sajnálatára, nem tudta megmondani, hogy akkor ki is kezeli vagy birtokolja a minisztérium által megrendelt tanulmányokat.
Azért a pereskedés nem volt teljesen hiábavaló. A minisztérium becsatolt irata szerint „A Századvég Konzorciummal kötött (…) szerződés 2011. évi 939.632.750.- forint összegű forrásából 2012. június 30-ig 933.695.905.- forint összeg került kifizetésre. A fennmaradó (ki nem fizetett) [összeg] 5.936.845.- forint.”. Azaz a legjóindulatúbb számítás szerint is egy oldalnyi leírt tanulmányra körülbelül 470.000 forint, azaz egy ívre 9.500.000 forint jut, de a Századvég szerint ez a számítási mód nem helyes, mert a tanulmányok elkészítése mellett a szerződésekbe tanácsadás, közvélemény-kutatás és projetmenedzsment is tartozik, így oldalankénti árat nem lehet kiszámítani.
Tehát a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal kötött egyetlen szerződés alapján a Századvég összesen legalább 2.673.255.425 forint vállalkozási díjért teljesít 2014 végéig állami megbízást, amely többletigények esetén akár 3.121.089.175 forintra is emelkedhetett. Ekkora összegért olyan elemző munkát végezni, amely arányos ezzel az irracionálisnak tűnő megbízási díjjal, szerintünk lehetetlen. És valószínűleg nem ez az egyetlen szerződéses kapcsolata és forrása a Századvégnek. (Ez az összeg egyébként körülbelül megfelel annak a summának, amelyet 2012-ben a kormány összességében szánt a költségvetésből a felsőoktatási intézmények hallgatóinak juttatásaira. Az Országos Mentőszolgálatra fordított éves központi költségvetési támogatás pedig ebből a pénzből ötször jönne ki.)
Annak nem örülünk, hogy szegény Mellár Tamásnak mostantól bíróságra kell járnia. Annak viszont igen, mivel a perben fel sem merült, hogy az elkészült tanulmányok a nyilvánosság elől elzárhatók lennének, a hótiszta Századvég nyilván úgy fogja bizonyítani, hogy nem pénzmosoda, hanem igazi közpolitikai intézet (thinktank), hogy a nyilvános tárgyaláson egytől egyig közzé teszi összes közpénzből előállított közérdekű adatnak minősülő szellemi termékét, valamint ugyanígy megismerjük a közpénzből fizetett szakértők listáját és a nekik kifizetett szakértői díjakat is egytől egyig.
